Sam? Hát, mit is mondhatnék róla. Nem igazán ismerem. A Harry Potter-es táborban ismerkedtünk meg. Először nem igazán tűnt szimpatikusnak, mert túlságosan szótlan és visszahúzódó volt. Aztán egy feladat során együtt kellett működnünk, és ott megismertem igazából. Rájöttem, hogy a szótlansága attól volt, hogy szokatlannak tűnt neki az új környezet. Viszont a feladat végrehajtása során egy kedves és vicces lányt ismerhettem meg. Azután egész jól kijöttünk, és ha nem is túl sokat, de azért beszélgettünk. Leginkább az tetszett, hogy nem igazán akar feltűnősködni. Bár így egy órán át kellett győzködnünk, hogy mutassa meg a nazgúl énjét is. Úgy éreztem, mindenkivel jól kijön, és ezt jónak találom. Dicséretes, mondaná kedves Remus Lupin professzor úr. A tábor óta tartom vele a kapcsolatot, és remélem, ez így is marad még hosszú ideig. Ezt az ismertetőt ő kérte tőlem, és most elnézését kérem, amiért ilyen rövidre sikeredett. Nem tehetek róla, hogy még csak ilyen rövid idő óta ismerem őt. Mindenesetre szeretném, ha ez az ismeretség tovább növekedne. Éljen a Roxfort házi nazgúlja! Éljen Sam! J